Csoki nélkül

Mozgolódás

El kell kezdenem sportolni! Nem, ez így nem hangzik jól. El akarok kezdeni sportolni! Így már sokkal jobb. Egy pohár kávéval a kezemben listát készítek a lehetőségeimről. Nem kérdés, a lovaglás kerül első helyre. Tíz évig napi szinten lovagoltam, alak- és lélekformáló időszak volt, rengeteg élménnyel, tapasztalással, fejlődéssel. Elálmodozom, csak jönnek és jönnek az emlékek,… Tovább »

A rejtőzködő cukor

Az édességeknek búcsút kell intenem, soha többet reggeli kakaós csiga és esti mogyorós csoki! Ez nagy lemondás, de egyértelmű feladat. Igen ám, de mi a helyzet a hozzáadott cukrokkal? Bármerre indulok, a  finomított cukor mindenhol ott van. A reggeli kávémmal kezdem. Eddig gondolkodás nélkül tettem bele két kiskanál cukrot, ezt persze elhagyom. Kipróbálom az édesítőt, … Tovább »

Számolj vagy ne számolj

Szénhidrátot számolni nem  kényelmes. Nekem muszáj, minden étkezésem szénhidrát bevitelét ismernem kell. Bár első hallásra rémisztően bonyolultnak tűnik, mégis meglepően hamar belejöttem. A kis digitális mérleget a konyhaasztalunk egyik csücskébe költöztettem, így gyorsan megszoktam az állandó méricskélést. Úgy döntöttem, hogy kizárólag szénhidrát tartalmat fogok számolni – éppen elég az nekem. A zsír és kalória fogyasztásom… Tovább »

Félelmek és motivációk

Hullámokban tör rám a félelem. Az orvosi vizsgálat óta a saját bőrömön érzem, hogy felelős vagyok a testemért, az egészségtelen életmód megbosszulja magát. Nem majd, a távoli, ködös jövőben, hanem itt és most. Megdöbbentő, hogy harmincas éveim közepén egy krónikus betegség kopogtat az ajtómon. „A kettes típusú cukorbetegség  és a szív-érrendszeri betegségek  kialakulásában  igen nagy… Tovább »

Ne reggelizzél, mint egy király

Gyerekkoromban nagypapámmal hatalmasakat reggeliztünk. Egész kis szertartást épített a nap első étkezése köré, ami akár egy óráig is eltartott. Gondosan előkészítette az ételeket, teát, kávét főzött, ettünk szendvicset, tojást, sütit, közben ráérősen beszélgettünk. – Reggelizzél, mint egy király, ebédeljél, mint egy polgár, vacsorázzál, mint egy koldus – emlegette sokszor a mondást. Sokat tudott az öreg,… Tovább »

Az első lépések

Kivitelezhetetlennek tűnik ez az egész. A kedvenc ételeim gyakorlatilag mind tiltólistára kerültek, változtatnom kell az évtizedek óta berögzült szokásaimon és rengeteg kérdésem van. Fogalmam nincs mit egyek és mennyit?  Az élet  nem áll meg, a folyton pörgő két kicsi egész nap elfoglal, ráadásul mindig éhes vagyok, gyors megoldásokat kell találnom. Túl nagy falat ez így… Tovább »

Hogyan tovább?

Egész nap a diabetológus mondatai kavarognak a fejemben. Végzem a napi rutint, csinálom a házimunkát, ülök a szőnyegen és játszom a két kisfiammal, ám a gondolataim messze járnak. Feldolgozom a hallottakat és terveket kovácsolok. Az orvos elmondása szerint, az életmódváltás három alappilléren áll. A testsúly alacsonyan tartása, következetes, szénhidrát csökkentett diéta és rendszeres mozgás …. Tovább »

Szembesülés

Töröm a fejem, mit főzzek ebédre, hiszen elhatároztam, hogy a jó ügy érdekében egészségesen fogok élni. Zöldséges krumpli mellett döntök, jó sok krumplival. Elégedett vagyok a választásommal, ez ellen senki nem szólhat semmit, a krumpli is zöldség, csak répával és borsóval pedig biztosan nem lakom jól. Délután megyek a diabetológiára az elvégzett cukorterhelésem eredményéért. Az… Tovább »

Rosszul vagyok

Már megint rosszul vagyok. Dobog a szívem, kezem-lábam remeg és bár ülök, mégis úgy érzem magam, mint ha most futottam volna körbe a Margitszigetet. Vérnyomásmérő van itthon, mérek egyet. 140 Hgmm körül van a felső érték, határeset, lehetne alacsonyabb is. Épp túl vagyok a reggelin, gyanúsan mindig evés után érzem ezt, jellemzően délelőtt. Ok, sokat… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!