Az életmódváltásom legnagyobb próbatételei közé tartozik, amikor a barátaimmal, családommal találkozom. Minden összejövetel meghatározó eleme a kajálás: pizzával, jól megrakott szendvicsekkel, majonézes krumpli- és kukoricasalátával, üdítőkkel, süti csodákkal.
Óriási a csábítás!
Rádöbbentem, hogy erősen evésközpontú kultúránk van, ha egy eseményt ünnepélyessé, emlékezetessé, vidámmá szeretnénk varázsolni, akkor eszünk. Sokat és egészségtelenül. Gondoljuk végig a karácsonyt, a húsvétot, a szülinapokat, az évfordulókat, ugye, hogy mindig roskadozik az asztal? Ráadásul ezek mindig több fordulós események, megyünk az egyik családhoz, a másik családhoz, nem hagyjuk ki a barátokat, a munkatársakat sem.
Ha ajándékozunk, akkor is sokszor édességet adunk ajándékba. Nőknek a csoki, férfiaknak az üveg bor, alap. (Ez a blog nem az alkoholizmusról, hanem az elhízásról szól, de nagyon hasonló társadalmi problémáink vannak, italfogyasztás terén is!) A gyerekekről már nem is beszélek, kiló szám kapják az édességet, minden létező alkalomra, mindenkitől.
Persze a találkozások, a szeretteink, a nagy család, mind az élet ajándékai, szerencsésnek érzem magam és hálás vagyok azért, hogy sok kijut nekem ezekből a pillanatokból!
De miért eszünk rengeteget közben?
Nagyon mélyen rögződött szokásokról van szó, nagy körben biztosan nem tudunk változtatni rajta! Remek barátaim vannak, akikre mindig számíthatok, ám a diétámat, ami az én hétköznapjaimat meghatározóan érinti, meglepően nem tudatosítják. Kevesen kérdezik csak meg ha megyünk valahova, hogy én mit ehetek és legtöbbször a válasszal már semmit nem tudnak kezdeni. Nincs ötlet, alternatíva az ételekben egészséges ünneplésre. Nem sértődöm meg, tudom, hogy amíg nem váltottam, én is pont így gondolkoztam.
Ami nekem segít:
1.Megváltoztattam a prioritásaimat. Helyre tettem a fejemben, hogy mi a fontos számomra egy családi, baráti találkozóban. Az együttlét a szeretteimmel, a pillanatok megélése, amit az ételek legfeljebb aláfestenek, de semmiképp nem uralkodnak rajta.
2.Mindig lapul a táskámban egy teljes kiőrlésű kifli, sokszor megmentett már a terített asztal melletti éhenhalástól. Ha nagyobb étkezésre megyek és jóban vagyok a házigazdákkal – márpedig a barátaim nem véletlenül a barátaim – akkor viszek egy adag barna tésztát, bulgurt stb és gyorsan elkészítem magamnak.
3.Nem számítok a sütikre, így nem is okoz csalódást, hogy én nem ehetek belőlük. Süti evés helyett egy hideg fröccs, egy jó kávé, nyugágy és gyönyörködés a naplementében.
4.Ha én ajándékozok, próbálok úgy örömet szerezni, hogy az ne az édességről szóljon. Leszoktam a csoki alapú meglepetésekről. A hozzánk ajándékba ömlő édesség mennyiséget, általában elviszem a következő baráti találkozóra, sok jó ember között, sok jó csoki is hamar elfogy!
Újragondolt ajándékkosár
Ha tetszik a Csoki nélkül, lájkold a facebook oldalát is!
Nagyon örülhetnek neked a barátaid. Jó étvágyat a kiflihez.