Ugye milyen unalmasan hangzik? Ennél kevesebb kihívást már csak a gyógytorna rejt, így első olvasásra, pedig célzottan tornázni nagyon hasznos és cseppet sem egyhangú. Figyeljetek csak!
Az első élményem kisiskolás koromban ért, mikor megállapították, hogy gerincferdülésem van, hetente egyszer gyógytornára kellett (volna) járnom. Sok idegen gyerek egy nagy teremben, ott próbált sportolni vmit velünk egyetlen tanár, péntek délután. Nem lobbantotta lángra a lelkesedésem, egyszer voltam, soha többet, a gerincferdülés persze maradt.
Húsz évvel később a munkám részévé vált fájó, gyengült testrészek mozgatása, erősítése, és a tapasztalatom megdöbbentő volt. Hatalmas eredmények, komolyan befektetett munka jutalmaként, ám nulla motiváció a páciensek részéről. Mindenki valami csodagyógyszert szeretett volna, amit elég naponta kétszer bekapni és garantált a gyógyulás, elmenni a tornateremig nem volt vonzó. Aztán megszülettek a gyermekeim és újra átkerültem a másik oldalra. Egy elhanyagolt lábtörés, terhességtől szétnyílt hasizom, cipeléstől terhelt gerinc, minden tagom fájt. Akkor még otthon tornáztam, saját gyógytornásszal, aki bizony jól átmozgatott, minden alkalommal. Kívülről nem volt látványos, ám a gyümölcseit hamarosan élveztem, jelentősen csökkentek a panaszaim, izmosodtam.
A napokban újabb lépést tettem az úton, beiratkoztam csoportos gerinctornára.
Otthon már régen nem tornázok – idő híján – a lelkesedésem is csökkent, a hátfájásom pedig nőtt. Őszinte leszek, voltak előítéleteim, le kellett győznöm őket. A közeli fitnesz központba mentem, kezdés előtt néhány perccel négy-öt nyugdíjas néni várakozott velem együtt az edzőre. Aztán befutott még két hozzám hasonló kismama, meg a mosolygós, fiatal gyógytornász és belevágtunk. Fejkörzés, vállkörzés, kézemelés, még mindig húztam a számat. Könnyű kis átmozgatás lesz – gondoltam – a néniknek pont jó, én meg majd legközelebb TRX edzésre megyek.
Majdnem ilyenek voltunk 🙂
A véleményem a tizedik perc körül változott meg.
Előkerült a taposó párna, a gumiszalag, a kis labda, pörgős zene szólt, a gyakorlatok pedig változatosak és nehezek voltak. Éreztem ahogy megmozdulnak, nyúlnak, lazulnak a fájó csigolyáim – nem virágos szófordulat, tényleg éreztem – és keményen dolgoznak az izmaim. Volt néhány gyakorlat, amit a közepén feladtam és az edzés vége felé egyre többször választottam a könnyített –pl taposó párna nélküli –verziót.Észre sem vettem, úgy elrepült az idő, szuper óra volt, elfáradtam. Fél szemmel társaimra, az idős nénikre sandítottam, akik keményen és csicseregve nyomták végig az egészet, persze nekik könnyű, minden héten járnak J. A zuhanyzóban összeszokott csapatként egyeztetették a következő alkalmat, én is ott leszek!
Az életmódváltók programjában bővebben olvashattok a mozgásszervi problémákról és a gerinckímélő életmódról!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: