Hajnal. Futás.
Nehezen indul, de hamar belelendülök. Az izmaim emlékeznek az előző edzésre és miután bemelegednek, nem tiltakoznak tovább. Felveszem a ritmust, amit kényelmesen tudok tartani. Közben zenét hallgatok , a pörgősebb számok alatt rövidebb sprinteket nyomok, amikor jön a holtpont, lassítok, de soha nem állok meg, erre édesapám tanított. Apu sokáig atletizált, kiskamasz korunkban jártunk vele futkosni, a lihegve odavetett rövid tanácsai, beépültek a szokásaimba, alakították a taktikámat.
Messzire jutottam a „ne fusd el magad az elején”, „inkább lassan, mint lépésben”, és „ha van erőd, a végét nyomd meg!” típusú bölcsességeket megfogadva!
Körülöttem nyújtózkodik a város, érzem, hogy bennem is simulnak a hullámok.Stresszes időszakot élek, jó ötlet volt a napi rutin előtt kijönni, lazítani. Most sem jutok messzebbre, mint múltkor, de nem is erőltetem, nem akarom kikészíteni magam és elvenni a kedvem a folytatástól.
Már a táv vége felé közeledem, amikor eszembe jut, mit tanultam Szívós Zoli –az életmódváltók trénere – intervall edzéseket bemutató videójából. Van még bennem energia és pont szembejön velem egy lépcsősor, felfutok rajta. A pulzusom és a légzésszámom emelkedik, kapkodom a levegőt és görcsölnek az izmaim, így addig „pihenek” –helyben futok, laza, lassú mozdulatokkal – míg újra alapállapotba kerülök. Újra fel a lépcsőn, pihenés a normál pulzusig, újra lépcső, pihenés, számomra is hihetetlen, de tíz ismétlésszámig eljutok. Közben váltogatom a technikát, felhúzott lábbal, felhúzott sarokkal, veszem a lépcsőket, gyorsabban, lassabban szaporázom. Nagyon jólesik, érzem az izmaimon, hogy nekik is tetszik a kihívás. Abszolút sikerélmény, ami ad annyi energiát, hogy hazáig is elkocogok, ez a levezetés. Otthon gondosan nyújtok, korábbi tapasztalataimból okulva nemcsak a láb, hanem a törzsizmaimat is. A kertben van még néhány csendes percem, a rigók reggeli füttyögését hallgatva elkortyolok egy pohár magnéziumot. Indulhat a nap.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: