Futás on

A szívem majd kiszakad a helyéről, kapkodom a levegőt. Szúr az oldalam, a lábaim nehézkesen csapódnak a talajhoz.

Futok.

 Kitűztem célul, hogy körbeérem a Margitszigetet, a vadasparknál járok, ez nagyjából egy kilométer az ötből. Az állatkert karámjából érdeklődve figyelnek a pónik, én pedig vágyakozva gondolok rá, mennyivel jobb lenne a hátukon ülni.

Pedig olyan jól indult. Hajnalban kilopóztam a hortyogó fiúk mellől, élveztem a hirtelen jött szabadságot. Budapest csendesen ébredezett, hagytam, hogy átjárjon a hangulata, nagyon szeretem ezt a várost. Elégedettséggel töltött el, hogy végre elindultam, kifogások és agyalás helyett csak úgy hasítom a hajnali levegőt. Eddig tartott. Nagyon hamar kipukkadtam, ismerős az érzés, bosszankodom. Azon jár az agyam, hogy milyen sokat romlott az állóképességem, régen simán meg volt a szigetkör. Ezek nem túl motiváló gondolatok, a saját lihegésemre figyelek a madárcsicsergés helyett. Az előre kigondolt táv felénél feladom, illetve feladásként értékelem, hogy megállok és futólépésben sétálok vissza a füvön. Elfáradva, sajgó lábbal érek haza, kedvetlen vagyok.

A zuhany alá állok és a meleg víz alatt végre kiengedek, összegyűjtöm a reggel pozitívumait.

Felkeltem, elindultam, mozogtam, kikapcsolódtam. Egy fél szigetkörrel is sokat tettem az egészségemért, annál biztos többet, mint ha meg sem próbáltam volna. Visszatér a jókedvem, de a szívem melyen érzem, ahhoz hogy az életem részévé váljon a futás, változtatnom kell a hozzáállásomon.

Délután megnézem az életmódváltók edzőjének, Szívós Zolinak a futásról szóló videóit, úgy érzem rólam beszél. „A futáshoz hozzá kell erősödni”, ez a mondat új lendületet ad, tehát mindenki így érez az elején, nemcsak én! Az intervall edzések felkeltik az érdeklődésemet, izgalmasnak tűnnek a gyakorlatok, amiket Zoli bemutat. Legközelebb kipróbálom és beszámolok nektek az eredményről!

Ha tetszik a Csoki nélkül,  lájkold a facebook oldalát is!