Szénhidrátot számolni nem kényelmes.
Nekem muszáj, minden étkezésem szénhidrát bevitelét ismernem kell. Bár első hallásra rémisztően bonyolultnak tűnik, mégis meglepően hamar belejöttem. A kis digitális mérleget a konyhaasztalunk egyik csücskébe költöztettem, így gyorsan megszoktam az állandó méricskélést. Úgy döntöttem, hogy kizárólag szénhidrát tartalmat fogok számolni – éppen elég az nekem. A zsír és kalória fogyasztásom számszerűleg nem kísérem figyelemmel, így nem válik még nehezebbé a feladat.
Megtapasztaltam, hogy minden új szokás – kitartó gyakorlással – napi rutinná válik.
Ennek ellenére úgy gondolom, hogy felesleges rendszeresen számolgatnia annak, akinek ezt orvos nem írja elő, mégiscsak könnyebb nélküle az élet.
Egyszer –egyszer azonban érdemes az ételek szénhidrát vagy kalóriatáblázatára rápillantani!
Engem az első napokban hideg zuhanyként ért a felismerés, évtizedekig sokkal többet ettem a szükségesnél. Sokkal, sokkal többet! A diétám napi 160 -180 gramm szénhidrátot engedélyez, egy adag gyorséttermi menü már túllépi ezt a mennyiséget.
Szintén ebben a tartományba esik:
-egy zacskó frissen sütött mini csokis tekercs közepes kávéval, két cukorral
-egy harminckét centiméteres pizza
-egy óriás tábla csoki
-háromszor fél liter cukortartalmú üdítő vagy gyümölcslé
-egy adag aranygaluska vaníliaöntettel, több szénhidrátot tartalmaz, mint a diétás ebédem összesen, és ez csak a desszert
Nem folytatom, ezek a kedvenc ételeim. Nagyon nehéz róluk lemondani és életre szólóan száműzni őket, de a sokkoló számok segítenek. A diéta betartásával rövid idő alatt harmadára csökken az eddig megszokott szénhidrát bevitelem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: