Hullámokban tör rám a félelem.
Az orvosi vizsgálat óta a saját bőrömön érzem, hogy felelős vagyok a testemért, az egészségtelen életmód megbosszulja magát. Nem majd, a távoli, ködös jövőben, hanem itt és most. Megdöbbentő, hogy harmincas éveim közepén egy krónikus betegség kopogtat az ajtómon.
„A kettes típusú cukorbetegség és a szív-érrendszeri betegségek kialakulásában igen nagy szerepe van az elhízásnak, a helytelen étkezésnek és a mozgás hiányának.”
Sokszor elolvastam, megtanultam, elmondtam ezt a mondatot, mégsem vettem annyira komolyan, hogy változtassak a rossz szokásaimon. Ezek a betegségek hosszú évek alatt észrevétlenül alakulnak ki, sokszor minden tünet nélkül, felfedezésükkor már súlyos szövődményeket okozva. Sok mindent láttam az orvosként végzett munkám során: életerős embereket infarktus után lebénulva, legyőzhetetlenül terjedő lábszárfekélyt, amputációt, korán kialakuló, szigorú inzulinhoz kötöttséget… ki akarom verni ezeket a képeket a fejemből, de nem megy.Túl korán jött ez az egész, ez a gondolat nyugtalanít a legjobban. Ha odafigyeltem volna magamra, most nem kellene szénhidrátot számolnom, vércukrot ellenőriznem.
Ezzel az önmarcangolással persze nem jutok messzire, így próbálok inkább pozitívan gondolkozni.
Ha a következő évtizedeimre gondolok, csillog a szemem, rengeteg tervem van. A férjjel felneveljük a fiúkat, focizunk, kirándulunk, sátrazunk, evezünk. Bejárjuk egész Európát. Lóháton. Eladjuk a lakást és egy vitorláson fogunk lakni. Végiggyalogoljuk a Caminot, és egy fantasztikus belső utazás során újra felfedezzük egymást és önmagunkat. Aztán jönnek az unokák, és kezdhetjük velük elölről az egészet. Egészséges, aktív életet szeretnék élni, mindenki így képzeli el a jövőjét. Most értem meg, milyen sok minden múlik azon, most hogyan döntök, most hogyan élem a napjaimat. Tudom, nagy szerencsém van, korán észrevettük a problémát, még csak a cukorbetegség előszobájában állok, még nem léptem be az ajtón. Következetesen megélt, egészséges életmóddal, sokat tudok változtatni a mostani helyzeten.
Nem kérdés, hogy mit kell tennem.
Kommentek