Kivitelezhetetlennek tűnik ez az egész. A kedvenc ételeim gyakorlatilag mind tiltólistára kerültek, változtatnom kell az évtizedek óta berögzült szokásaimon és rengeteg kérdésem van. Fogalmam nincs mit egyek és mennyit? Az élet nem áll meg, a folyton pörgő két kicsi egész nap elfoglal, ráadásul mindig éhes vagyok, gyors megoldásokat kell találnom. Túl nagy falat ez így egyszerre nekem, ezért úgy döntök, megfelezem a problémát és felhagyok egy időre a főzéssel, a meleg kaját rendelni fogom. Ételszállító cégek után kutatok a neten, találok nem is egyet, mindegyiknek van fitt menüsora, ami tökéletesen illeszthető a diétámba. Az összetevők és a szénhidráttartalom adagonként részletesen feltüntetve, nem kell a számolással foglalkoznom. Saját futárt kapunk, akivel azonnal összebarátkozom, megbeszéljük reggelente mikor érkezik. Néhány hétig csak rendelt ebédet eszünk, hatalmas feladatot vesz ez le a vállamról, időt nyerek. Belevetem magam a hideg ételek megismerésébe és a szénhidrát számolás tanulásába. Minden előre csomagolt árun rajta vannak az összetevők és a tápanyagtartalom kis táblázat formájában, mostantól ezt mindig áttanulmányozom. Ez persze nagyon időigényes, de gyorsan rájövök, hogy egész kevés étel kombinálásával össze tudom állítani a napi reggelit, vacsorát és a kis étkezéseket. Eddig csak fehér kenyeret ettünk, első lépésként teljes kiőrlésűre váltok. Sajtot, felvágottat ehetek, ezekkel egyelőre nem kell különösebben foglalkoznom. A kis lépések taktikáját követem, napról napra bővítem majd az új életembe beilleszthető ételek listáját. Az első napok kétségbeesése után újra kezd kialakulni az étkezéseim ritmusa. Persze rengeteg dolgom van még, meg kell barátkoznom a zöldségekkel, helyet találnom a tej és gyümölcs fogyasztásnak, kezdenem kell valamit a kínzó édesség utáni vágyammal és az örökös éhséggel is. Hosszú út áll előttem, de legalább már elindultam rajta.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: