Töröm a fejem, mit főzzek ebédre, hiszen elhatároztam, hogy a jó ügy érdekében egészségesen fogok élni. Zöldséges krumpli mellett döntök, jó sok krumplival. Elégedett vagyok a választásommal, ez ellen senki nem szólhat semmit, a krumpli is zöldség, csak répával és borsóval pedig biztosan nem lakom jól. Délután megyek a diabetológiára az elvégzett cukorterhelésem eredményéért. Az orvosnak a kezében a lelet, csóválja a fejét. Ezt a mozdulatot már ismerem, eddigi optimizmusom azonnal szertefoszlik. A vércukrom a határértéket súrolja, néhány tized választ el a cukorbetegség kimondásától. Alaposan kikérdez. A nagymamám, az anyukám cukorbeteg, a három testvérem közül kettőnek volt már dolga diabetológussal. Genetika pipa. Bevallom a testsúlyom, nem vagyok kifejezetten elhízva, de van rajtam túlsúly, a két terhességem alatt szépen kúsztak fel a kilók. Napi csoki bevitel maximális. A doki összegzi fejében a hallottakat és teljes életmódváltást tanácsol.
Cukor, fehérliszt tilos, krumpli, fehér tészta szintén. Minden étkezés mellé zöldség (külön kiemeli, hogy a krumpli nem zöldség!), napi többszöri kis mennyiségű étkezés, szénhidrátok számolása. A vércukromat otthon szúrópróba szerint méregetni kell, lehetnek még titkai az inzulin háztartásomnak, oda kell figyelnem rá. Testsúlycsökkentés, rendszeres mozgás. Ha mindezt komolyan veszem, van esélyem a szinten tartásra, ellenkező esetben akár gyors romlásra is számíthatok. Attól, amit mond a hajam égnek áll és a sírás kerülget, erre legrosszabb álmomban sem gondoltam! Nem tudom, hogyan kerülök ki a rendelőből, az ajtó előtt az órámra nézek. Délután öt óra, az új életem kezdete, viszlát csoki! Bemegyek egy boltba, zöldséget kellene vennem vacsira, de fogalmam sincs mit, nem szoktam zöldséget enni és ilyenkor tavasz elején nem túl nagy a kínálat sem. Jobb híján egy kaliforniai paprikát választok, bár ki nem állhatom az ízét. Otthon az egészségesnek hitt ebédem maradéka vár, tele krumplival, egy falatot sem ehetek belőle. Ülök az asztalnál, könnyes szemmel rágom a paprikát, keserű. Alig várom, hogy a gyerekek lefeküdjenek, és végre jól kisírhassam magam.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: